Vitorlázni a Grenadine-szigeteken - élet az öbölben

Vitorlázni a Grenadine-szigeteken

Ma láttam a városban egy kirakatban egy karibi útibeszámoló könyvet, egy amolyan hajónaplót.

Ez inspirálta az alábbi kis szösszenetet.

Én sosem vitorláztam. Sem a Balatonon, sem az Adrián, sem máshol. Így nincs is nagyon összehasonlítási alapom. Aztán vannak nagyon jó pilot könyvek, térképek, precíz leírások, hogy vitorlázóként mekkora hajóval hol lehet és milyen módon hajózni, kikötni, hol milyen a szél, vannak-e veszélyes zátonyok, stb. Na ezeket meg Csabi tanulmányozta, szóval pont nem tudom mi áll bennük. Így marad a tök szubjektív megközelítés… :)

Aztán: sokan családból, barátok közül kérdeztek olyanokat, hogy: Nem kicsi a hajó? Meg: Akkor a fele legénység mindig a kabinban kellett legyen, ugye? Szóval megpróbálom itt majd ezt is tisztába tenni.

Hol is voltunk?

Utunk jelentős részét a Grenadine-szigetek körül hajóztuk, a képen épp Mayreau-nál.

Mayreau szigetén egy templom falán...

A Grenadin-szigetek földrajzilag egy több szigetből álló szigetcsoport St.Vincent és Grenada között. Közigazgatásilag több országhoz tartozik a terület. (Lásd a kék szaggatott vonalat.) Északon St.Vincent és a Grenadine-szigetek, délen pedig Grenada területéhez vannak sorolva. 

Aztán úgy alakult, hogy Martinique szigetére tudtunk repjegyet venni, így ott szerződtünk egy charter céggel a hajóra és onnan hajóztunk le St. Lucia érintésével a Grenadine-szigetekhez. Ez utóbbiak mind egy külön országhoz tartoznak (Martinique Franciaország tengerentúli megyéje, St. Lucia meg így egy szigetország), így összesen négy országot érintettünk.

Na ezen jobban látszik... Van pár kisebb nagyobb sziget errefelé...

Ez azon túl, hogy érdekes, meg kellett vinni eurót és USA dollárt is, hajózási szempontból rendre behajózást és kihajózást jelent, minden alkalommal kötelező clearance és útlevélvizsgálattal, regisztrációval s egyéb adminisztrációval. Ezt persze mindig a skipper, esetünkben Csabi végezte. Ilyenkor mindig felvette a kapitányi sapkáját, a tisztábbik vitorlás pólóját, az aktatáskáját és kidingizett a kikötőbe, hogy utána beszámoljon a helyi vámtisztek és kikötői adminisztráció totális bürökráciájáról. Sokszor emlegette, hogy a vogonok kutya f@sza ezekhez képest.

A szabályzat szerint ilyenkor a legénység nem hagyhatja még el a hajó fedélzetét, ezért a tisztek leleményes kérdésekkel próbálják csőbe húzni a kapitányt és értelmes dialógusok alakulnak ki: A Kristóf hol van, hm? - A hajón. Hát az Anna nevű hol van? - Anna is a hajón van. Úsztak egyet a nagy melegben? - Nem, nem úsztak, mindenki a hajón maradt… - Mindenki? S a Kristóf pl. hol van? - A Kristóf a hajón van… s ez így egy darabig.

Szerencse, hogy nincs felettünk mennyezet, mert Csabi minden alkalommal letagadott minden alkoholt, ami a fedélzeten volt. Plusz nagy tapasztalat, hogy soha, de soha ne menj ki Famous Grouse-os reklámpólóban, mert az összes vámtisztviselő whisky-t fog követelni rajtad... 

Na de vissza a vitorlázáshoz:

Az egész úton gyakorlatilag csak a nagy szigeteken, tehát Martinique-on, St. Lucián, St. Vincent-en és Grenadán volt valamire való kikötő, illetve Unionon (de ott meg gyors clearance után továbbálltunk, nem maradtunk éjszakára). Ez azt jelenti, hogy az út jelentős részén az éjszakát egy öbölben a vizen töltöttük, ahol jellemzően bójára lehet kötni a hajót ill. ritkább esetben horgonyozni lehet.

Ez annyit jelent, hogy nincs olyan, hogy száraz lábbal kisétálsz a partra. Nincs márvány fürdőszoba, nincs pancsi, meg mindenféle kikötői vizesblokk. A hajón lévő édesvíz készlettel kell kigazdálkodni a fürdést, mosogatást. Vizet vételezni, elintézni a mosást, feltölteni a készleteket (kaja, sör, gyümölcs, stb.) meg csak nagy ritkán lehet.

Ergó: jó tervezés, rengeteg cucc és okos gazdálkodás. Ez kellett ehhez az úthoz.

Első napi bevásárlásunk, amiért 970 EUR-t költöttünk, messze többet, mint terveztük :)

Milyen is egy ilyen hajó? Nem, nem olyan kicsi. Ez egy 44 lábas, egy árbócos, egy fedélzetes, nulla ágyús vitorlás hajó. A vitrolások nagyon praktikus jószágok. Minden úgy van kialakítva, hogy stabil és fix legyen, de mindenhol rekeszek, üregek, stb., hogy jól pakolható legyen.

Van a hajóról légifelvételünk is!
Lásd egy következő bejegyzésben: Légifelvételek!

a mi kis vitorlásunk :)

belül nagyobb, mint kívül! hogy csinálják?

A fedélzeten felnyitható asztal körül elfér szűken 8 ember is, ha kajálunk. Lent a szalonban konyha, háromégős gázfőzővel, sütővel, hűtőszekrényekkel, mosogatóval, s szintén asztallal, körülötte padok. A padlóban, az ülések alatt, a szekrényekben mindenhol kaja, eszközök. A szalonból négy pici kabin nyílik, mindegyikben szűken elfér két-két ember. Oké, nem nagy kabinok, de a cuccokat be lehet suvasztani, ill. aludni be lehet kúszni. A hátsó két hálókabin mellett a mosdók: ezek szintén szuperkompakt kivitelben: egyszerre WC és zuhany…

kiskonyha

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha valaki zuhanyozni óhajt, akkor egyszerűen kihúzza a csapot a mosdóból, s voila! kiderül, hogy a csap egyben zuhany is, mert van hozzá 1 méter cső, s már mehet is a macskamosdás.

S akkor a vitorlás életről: nagyjából két szakaszra lehet osztani a napi rutint: 1) amikor az öbölben éljük a vitorlás lakóhajózás óráit, s 2) amikor kihajózunk.

A kettőt ritkán kombináljuk! Illetve abból általában gáz van… Lásd sapkamentés és a földre pottyant mangó esetét...

A hajózásról egy külön írásban. Egyelőre legyen elég annyi, hogy jellemzően akkor az egész legénység a fedélzeten van, s vagy aktívan vitorlázik (húzza a kötelet, kormányoz, navigál, vitorlát bont és hasonlók), vagy aktívan asszisztál (pl. alszik, pihen, élvezi, hogy suhan a hajó…)

Itt most csak a lakóhajózás szépségeiről:

Csabi fedélzetmester Úr kihajózásunk 0. napján elkészítette a nagy kézzel rajzolt excel-t, amit kiragasztott a falra. Az ún. beosztás szerint minden kabin csapatot képezett és szépen felváltva végeztük a közös feladatokat:

Fedélzetmosás. Ezt minden áldott reggel, a fedélzet teljes hosszában, tengervízzel, szigorúan az arra rendszeresített vödörrel és felmosókefével végeztük. Súroltunk szépen…

Csabi nem viccelt, szigorú szélben, esőben is súrolt ő maga is:
Videó: Kristóf és Csabi súrol
csak hanggal!

S egy másik összefoglaló a szorgos legénységről:

Video: Crew Life

Mosdótakarítás: minden mosdót kétnaponta… a tetejétől az aljáig, kisúrolva, fertőtlenítve.

Szalon, konyha tisztántartás, illetve a napi szakácskodás, főzés: reggeli, ebéd, vacsora készítés, mosogatás, elpakolás.

S végül mindenki pakolt maga után a kabinjában, illetve éltük a vitorlázók mindennapjait: kedv, s igény alapján este fürdés, tisztaruha, sörök, rumok, póker, kártya... A beosztott szakács főztjét jóízűen fogyasztottuk, dícsértük reggel is és este is. :) A beosztott szakácsnak persze arra kellett figyelnie, hogy legalább egy dolog összejöjjön: vagy bőséges legyen (ha nem is túl finom), vagy jó, még ha kevés is :D 

nyitott asztalon...

ivóvíz készlet

Csabi rengeteget magyarázott. Fokról, shot-ról, dirk-ről, lazy jack-ről. Mikor miről... Csabi szeret sokat magyarázni :)

S itt kell elmondani, hogy a hajó persze nem a kényelem csimborasszója. Az öböl csendes, de az állandó árapály és áramlatok miatt a hajó folyamatosan mozgásban van és billeg. Úgymond imbolyog.

• Próbáltál már úgy zuhanyozni, hogy félig egy wc-n támaszkodsz, folyamatosan bevered a könyököd, a helység olyan szűk és fülledt, hogy szakad rólad a víz amúgy is, az ajtó ugyan zárható, de persze elfelejted és a meztelen fenekeddel mindig rányitod a szalonra, s közben folyton kimegy alólad a talaj mert billeg a hajó? Csabi csak annyit mond: nem kell pancsolni, kevés a vizünk :)
  
  Nna. Pont ezért sokat fürödtünk a tengerben.

Nem, nem a skinny dippinget fotóztam le. :)

• Vagy úgy reggelit készíteni, hogy egyszer csak elkezd billegni a hajó (mondjuk úgy 15 fokokat), s mint a rajzfilmben: elkezded elkapkodni a tejet, majd a tányért a felvert tojásokkal, majd a fűszereket és így tovább :) Aztán megnyugszik és folytatod a főzést, ami persze két perc múlva megint borul.
• Vagy úgy mosogatni, hogy közben elkezdünk mégiscsak kihajózni, valaki elveszti a szélben a sapkáját (na jó, elárulom, ez az ügyes én voltam), amit egy rendkívül éles hajtűkanyarral kell megmenteni (Ági: “egy minden előzetes figyelmeztetés nélküli kanyarral, mert a kanyarodás közbeni ‘Kanyarodunk!’ nem számít figyelmeztetésnek, nnna!), minek következtében lefejeled a mosogatót, miközben megpróbálod magasban tartani a porcelánt, hogy ne essenek le és közben kicsit behánysz, mert gyakorlatilag egy mosógéppé változott körülötted a szalon.
• A hátsó hálókabin a motortérrel határos, így az pl. picikét zajos ha jár a motor, picikét gázbűzös is és picikét oltárira bejön onnan is a meleg. Cserébe meg rohadt szűk, annyira, hogy a bal oldalt, ahol a fedélzet kialakítása miatt különösen alacsony a mennyezet  (<1m), csak MRI-nek csúfoltam.
• Vagy… s sokáig lehetne sorolni pl. olyan nehezítő tényezőket, hogy eldugul az egyik WC.

De, hogy szebb legyen az élet, ehhez jön a frankó kis trópusi időjárás. Ez azt jelenti, hogy néha esik. Mondjuk úgy majd mindig és bármikor és nem nagyon, vagy nagyon, de esik. Ha meg nem akkor meg kipárolog a leesett esőből a pára.

amikor a mosószárítógépben mégsem szárad meg a ruha...

Ez pl. ott kavar be, hogy soha semmi nem szárad meg rendesen. Benn a szalonban és a kabinban talán: lassan. (s kb. egy fél pár zokninak van hely kiteregetni) Kint gyorsabban, de amúgy sem tudod mindig bekapdosni a száradó ruhát, így rendre újra elázik… 

S végül ehhez jönnek olyan ínyencségek, hogy bizonyos be nem csukott ablakon a nyakadba öntenek egy-egy vödör fedélzetmosó tengervizet, mikor reggel ülsz a wc-n... ("Én megmondtam, hogy csukd be az ablakot" szöveg kíséretében.)

Mindezek ellenére szépen beállt a rend. Asszem nem kell részletezni: ha ilyen szorosan együtt élsz a társaiddal, hamar összeszoktok. Azt hiszem, hihetetlen szerencsém volt: a világ legjobb csapatával hajóztam :) 

Főztünk, ettünk nagyokat, élveztük a tengert, vízre raktuk a dinghy-t (a dinghy-ről egy külön bejegyzésben) s rendre kimentünk a part menti betérőkbe és kávézókba kv, sörök és egyéb frissítők után nézve. 

A fentiek miatt - s mert Kristóf olyan jól bejáratta már - éjszakára Kristóffal kiköltöztünk a fedélzetre a padokra aludni. Gyakorlatilag a szabad ég alatt éltünk, a szabad ég alatt háltunk. A magasan járó Hold és az Orion volt minden éjjel a hálótársunk és a trópusi melegben már az sem zavart minket, ha éjjel egy egy rövid zuhi meglepett minket. Egy lepedő sok mindentől megvéd :D (Sőt, Kristófnak meg ott volt még a sátorponyvája is, a mázlista...)

Kristóf alszik...

Tisztán emlékszem: a második hét vége felé a parton eltöltött esős, s így picit kényelmetlenebb vacsora után úgy éreztem, hogy a hajóra akarok menni: a vízre, a szabad ég alá, a párnámra a lepedőmbe, nem érdekel ha esik, nem érdekel ha billeg, csak már kerüljek haza a fedélzetre.

Hát így éltünk a hajón, mint egy furcsa család… :D

Azért az út vége felé egyre gyakrabban fakadt ki egyikünk másikunk:

 - Csabi csinálj már valamit, mert billeg a hajó!!

 - Jó, ok. Figyelem mindenki! Billeg a hajó!

S így ment ez az öbölben.

Néhány fotó és videó a témában:
Album: Vitorlás élet az öbölben
Videó: Crew Life