A csavar és a benzincső

A csavar és a benzincső...

Emlékeztek az élet a hajón bejegyzésre?

“Szereztünk egy vékony, ámbár merevebb slagdarabot. Hurrrá :)

Nos, most ott tartunk, hogy a slagdarabbal jó mélyen behatolva sem sikerült a Sandy beach-be ereszteni a waste tank tartalmát.”

Na az a slagdarab egy benzincső volt, s nem véletlenül került a hajóra. S arról is esett már szó, hogy a helyi kreol nép szereti a trópusok lomha fülledtségének ritmusában élni az életét… Na ez igaz a hajóink karbantartására is. Hát álljon itt ez a következő gyöngyszem is… Csak annyit mondok: Davide.

Na ő sem Davide volt...

Kristóf elbeszélése alapján:

(S persze a szerzői szabadság érvényesítésével :)

Davide:

Egy ilyen hajó nem örökéletű, rendre szétesik ez az. Valahogy úgy hozta a sors, hogy a mi hajónkkal különösen bőkezűen bántak az istenek, mikor a szétesést osztogatták.

A két hűtőből pl. csak a mélyhűtő produkált érdemi hideget, ellenben annyi viz kondenzálódott le benne, hogy csak úgy úsztak-habfürdőztek a sörök, sajtok és egyebek (a nagyon ügyesen vett, fogalmunksincshogyhívjak helyi gyümölcsökről nem is beszelve…). A hajó akkumulátora az utolsókat rúgta (s ezzel együtt exponenciálisan nőtt a power alarmok száma, mondjuk jellemzően éjjel 1 és 3 között). 

A tengervizet a műszer állandóan 41 fokra becsülte (ok, kit érdekel), de a szélmérő windex sem működött (valami kontakt hiba lehetett), csak akkor jött fel az irány a műszeren, mikor elállt (!) a szél. Kellett vitorlát varrni, mert elszakadt, asztalt és álmennyezetet szerelni, mert mindkettő leszakadt kicsit (ok, mindkettőben volt némi részünk).

A dinghy állandóan leeresztett, mert kilyukadt, hát foltoztunk. Persze az alja is lukas volt, így mindig tele volt vízzel amúgy is (“Nem hiszem el, hogy több víz van ebben a rohadt dinghyben, mint a tengerben!” - mondta a skipper-ünk egy jól sikerült hazadinghyzés közben). A motorja meg folyton lefulladt, de állítólag az úgy jó. S akkor bedugult a waste tank leeresztő szelep is és így hurcoltuk magunkkal annak tartalmát körbe a Karib-tengeren… Sáláláá. (S ilyenkor felcseng bennem, hogy Kristóf énekel “magában”: I am sailing….)

Csak illusztráció: Grenada teherkikötőjénél áltunk meg...

S egy szép reggelen úgy történt hogy fedélzetmosás közben Anna talált egy szép nagy csavar alátétet. Bang.

Mindenkinek megvan, mikor szétszeded apád óráját, majd összeszereled és marad ez az. Hát így voltunk ezzel a nyomi alátéttel. Persze rohadtul zavart minket a dolog, de hát rejtély, hogy honnan került oda. 

Tudni kell, hogy Csabi kapitánynak sem gyenge, de amikor a fedélzetmester szerepébe bújik, akkor jön csak ki belőle az igazi Csőrmester. Olyan precíz beosztás szerint súroltuk a fedélzetet minden áldott reggel (!), hogy ott rohadtul nem kerülhet elő a semmiből egy alátét… S akkor Grenada kikötőjében Kristóf talált egy fél csavart is az alátéthez.

Hmmmm. Nos… Hááát. Így gondolkodtak a kapitány és Kristóf. S végül meglett a bűnös. Eltört a boom-ot az árbóchoz rögzítő főcsavar. (Ez egy méretes darab, s nyugalom, nem szakadt ránk az egész boom vitorlástól meg mindenestül, mert azért azt még tartja ott pár dolog. De azért megnyugtató volt arra gondolni, hogy így mentünk le Grenadaig… :)

S itt ezen a ponton jön az egyeztetés a charter céggel. Mégis az ő hajójuk, hát küldjenek valakit aki megszereli. Csabi telefonál, majd Kristóf telefonál, majd kikötőbe ki, majd újabb telefon kör, úgy jó fél órán keresztül, de minden ok. Sikerült eljutni Davide-ig. Az emberünk! Davide-t keressük, aki persze nincs ott a kikötőben, de megvan, de nincs, de megvan hogy hol keressük, de persze már ott sincs, de sebaj! Megkapjuk az otthoni számát is, ahol persze nem sikerül elérni. Hívjuk mindenhol, közben Kristóf lebetűzi, így, úgy amúgy… s végül kiderül, hogy Davide már három éve nem dolgozik a cégnek. Belső béke :) Ilyenkor állítólag meditálni kell…

Kristóf egyeztet a charter céggel megint:  ez egy hosszabb beszélgetés volt (s higgyétek el, még mindig nyugodt trópusi, fülledt, lomha ritmusban). A technikusukkal való egyeztetés után a vége az lett, hogy nem zavarja őket ám nagyon, ha mi valahogy megszereljük. Ha akarjuk. Namost a boom, meg az azt tartó szerkezet… erről már írtam. Én most vitorláztam először, de most nem kellett Csabáék aggódó tekintetét belekalkulálni, hogy rájöjjek: ezt a csavart bizony ki kellene cserélni. 

S akkor Csabiék nyakukba vették a kikötő környékét, hogy keressenek egy hardware store-t. Egy olyan környéket tessék elképzelni, ahol kikötői nehéz legények állnak reggelente munkáért sorba a konténerrakodónál, s a komphajót is rum runner-nek hívják… Az öböl ket részből all: egy szép nagy marina, uszodával, kávézóval ez egyik oldalon és egy már szebb napokat látott, már inkább ipari kikötő a másikon. Na, mi az utóbbiban voltunk, de így legalább nem volt nehéz hardware store-t talalni ;)

Ez lehet ugyanaz a hajó, de másnap szebb idő volt.

A konténer rakodó, ami mellett parkolunk

Hardware store:

egy jól felszerelt boltocska, három eladóval, s precízen belőtt procedúrával, hogy megpróbáljanak el is adni valamit, úgy, hogy közben valami SAP bonyolultságú készletnyilvántartást is végigvezessenek, de full papír+ceruza módszerrel.

A csavar egyszerű móka: van ugyanis a falon egy 2m x 4,5m-nyi polc csak metrikus csavaroknak! Hoztunk is egy törött csavart, így hopsz már meg is van:  kis zacskóba be, kis cetlire 16 jegyű kódocska felír, felragaszt, zacskókát másik eladónak odaad, átvisz, az felvezet, iktat, kódot elolvasni nem bír, bolton átkiabál, visszakiabál, odakiabál, visszaküld, új kódot keres, felvisz, iktat, s végül pénztár, pénztáros megint nem tudja elolvasni, nincs rendszerben, nem tudjuk kifizetni, na de had….

Csavaranya: nnna meg ha van is egy 9 négyzetméternyi csavaros fal, a csavaranyák akkor is ömlesztve vannak egy dobozban. (Úgy látszik Grenadában anyátlan az élet…)  De sebaj: beletúr, kutat, keres, jó lesz?, nem az, inkább az, még egy kell, túrjuk át… Aztán: kis zacskó, kis cetli, beüti, nincs rendszerben, ahhhh fa**m!

S ekkor Kristófnak eszébe jut a waste tank esete a kiszuperált vállfával, s gyorsan keres valami keményebb slagszerű cuccot a boltban, s annyit mond: kellene még benzincső. Mennyi? Mindegy, egy 2 méteres darab… De mennyi? Ok. Belső béke, belső béke. 

Kérünk szépen 6 láb benzincsövet. Eladó: nézelődik… de nem tudom kimérni. Hja. A padlólap!! Pont egy láb x egy láb a mérete. Fazon le, be az asztal alá, méricskéli a benzincsövet a padlólappal, rárak valami jelölést. Jó lesz…. S akkor nincs a boltban (hardware store) semmi, de semmi amivel el tudja vágni, s egy elfuserált vasdarabbal nyiszigöli… S ezután: kiscetli, 16 jegyű kódok, sálálá.

Hát így történt, hogy szereztünk némi (egeszen pontosan 6 labnyi) slagdarabot.

Persze ettől még nem oldódott meg a waste tank esete (read on kedves olvasó), de legalább ki tudtuk cserélni a boom tartó csavart.

S mivel minden történet és a boom is akkor jó, ha van a végén csavar, szóval a mait itt zárjuk is le.