Nem vagyok egy nagy fotós.
A valaha volt összes fotómasinámat már ellopták, csak telefonnal készítem képeimet, s az embereket sem próbálom megkérni, hogy álljanak be egy jó portréra. Helyette lopva, suttyomban kapom le őket, megpróbálok elcsípni valami kicsit a mindennapjukból, mert valahol olyan szépek és különlegesek ezek a pillanatok és ők maguk is, hogy nem bírom kihagyni.
A többiek mondják is, hogy egyszer valaki úgy szájba fog vágni... De eddig megúsztam :)
S igérem: ha valamelyikük betalál és megkér, hogy szedjem le a róla készült képet, hát le fogom törölni.
Hogy milyenek a kreol emberek?
Ahogy én láttam... Gondolom a trópusi éghajlat teszi, de a szigeteken az élet rendkívül lassú és nyugodt. Az embernek az az érzése támad, hogy visszafelé telik az idő.
Az emberek, ahogy be vannak lassulva, már-már enerváltak, de barátságosak és segítőkészek. De persze mindegyik más: máshogy lassú a ladikban rákot / vizet / pólót áruló ember, máshogy a "barista" és megint máshogy a visszajárót ganja-ban visszaadó zöldséges.
Na és ott vannak a mammák, akik az ételt készítik. Ők nem tűntek lassúnak, őket szeretem :)
Imádnivalóan színesen élnek és öltöznek. Színesek a kukák, a kövek, a házak, a ruhák. Az anyukák és lányaik sokszor ugyanabba öltöznek, ugyanolyan hajviselettel.
Tantie étterme
Bequia szigetén Port Elizabethben ha nekivágsz a hegyoldalnak, akkor a temető után (ahol kecskék legelnek és így tartják rendben a sírokat) a takaros kis dűlőút tetején Tantie éttermét találod kiváló panorámával az öbölre. Ottjártunkkor egy lélek vendég sem volt, de családi vállalkozás révén már az ablakból köszöntött minket a három testvér közül a báty és a nővér (mint később kiderült) s végül az étteremben Tantie. Tantie beszédhibás, a látása és a szemüvege sem tökéletes, kicsit magánakvalónak tűnt, aki a körülményekre való tekintet nélkül megterítette az összes létező asztalt a maga gondos és komótos módján. Aztán szóba elegyedtünk. Mi is elmondtuk honnan jöttünk, s pár kérdés után Tantie is elmesélte az étterem történetét, hogy miként vezeti most a bátyja és miként vitte ő, amíg a bátyja és nővére nem voltak otthon. Hogyan látja a turizmus és a sziget helyzetét és hogyan próbálják fellendíteni a forgalmat ott, ahol a látogatók jelentős része az öbölben a part menti éttermeket látogatja. Tantie elmondása szerint sosem járt a szigeten kívül, de Port Elizabeth környékét is inkább csak gyalogszerrel fedezte fel.
Ha egyszer visszatérek, Tantie-t biztosan meglátogatom.
Album: ahova persze azóta becsempésztem Ági képeiből is párat.
Ok, van benne egy kakukk tojás.
S persze a többi albummal átfedésben van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése