Szilveszter napján és éjjelén

Szilveszter

A szilveszterre már jó előre felkészültünk, mert korábbi Tobago Cays-es látogatásunkkor már eldöntöttük, hogy visszatérünk ide. Megvolt a telefonszámunk, már előre leadtuk a vacsora rendelésünket, így egész éjjel minden gördülékenyen ment.

Jó szélben hajóztunk fel Tobago Cays felé:

Csabi is beállt a kormány mögé, hogy legyen róla is ilyen kép :)

Manőver ital a sikeres megérkezésre

Még meg se jöttünk, máris betértünk a póló boltba... Sosem árt egy új póló, hát vettünk. Aztán a hatóság két, az esti partira készülő, így a haját is nylon zacskóval védő leányzója beszedte a bójapénzt. Viccesek voltak, de adtak rumot is, így a szívünkbe zártuk őket :)

John, a segítőnk (fő bójamester, ültetőpincér és komornyik) most egy olyan bójára tett minket, ami az étteremhez közel volt. Ez volt az előnye. A hátrány, hogy a sziget ezen oldalán olyan sodrás volt, hogy hátul beugorva az árral szemben a hajótest közepéig tudtam felúszni, aztán annyi. Szóval jól lehett helyben úszni, ha valakinek az a heppje.

Meg ezen az oldalon mangrove volt a part mentén. Lacának és Csengének üzenem, hogy ez meg is hozta a kedvemet az elveszéshez, de... aztán éreztem, hogy a nyílt tengeren Szilveszterkor nem lenne annyira vicces. (Mindenki mástól elnézést, hogy ezt nem magyrázom meg jobban.)

Mindenfélét árulnak csónakból. Most itt pont pólót.

Szilveszterkor még a bójapénzt is rumos fogadtatás mellett róttuk le. 

Aztán megjött John, aki Bradley és bójára rakott minket

Miután jól rápihentünk az estére, még világosban dingiztünk ki a partra az étteremhez közel. Aztán szokás szerint hatkor ránksötétedett és elkezdték lesütni a rákokat.

Nem volt meglepetés, tudtuk, hogy fincsi lesz. Ami furcsa volt és mázli, hogy egyszer sem áztunk bőrig kaja közben.

Mamma sütötte a rákokat és rakta nagy tálcákra, amit felszolgáltak a szokásos puritán egyetlen villa segédeszköz társaságában.

S még magyarokkal is összefutottunk! Egy egész asztaltársaság. Egy pár közülük épp földkörüli vitorlásversenyen volt, a többiek meg meglátogatták őket az atlanti átkelésük után épp ott Tobago Cays-en. Nnna, hát így is lehet ezt csinálni. Az volt a legjobb rész, amikor 20-30 évesnek nézett minket, s mondta, hogy akár a gyerekei is lehetnénk :D

Mikor láttam mammát, tudtam, hogy a kajával nem lehet baj...

S a kaja mellé rum, sör kombókat kértünk...

Sparrow's rumot hoztak ki üveggel... S innentől elég viccesen alakult az éjjel. Amolyan kellemesen beszélgettünk nagyon komoly témákról és közben kulturaltan fogyasztottunk minőségi alkoholt. Nnna. De a többiek nem pont így emlékeznek...

A rum a szigeten elfogyott, legalábbis a Sparrow's biztos, mert nem tudtak többet hozni. Ami nagy szerencse, mert biztonságban (sic) értünk vissza egy szál dingivel a hajóra. Ott minden folytatódott, csak még kellemes andalító muzsikát is kapcsoltunk...

Természetesen megünnepeltük a hazai Szilvesztert és a karibit is.

S végül már nagyon jól éreztük magunkat.

 Az éjszakából kb. így még ez a vállalható fotó.

Mindent elénekeltünk. Mindent.

Annyit el kell mondani, hogy a vitorlás közösség az öbölben nagyon visszafogott volt. Jó volt a természetben, egy öbölben eltölteni az estét. Nem beszélt Áder, nem durrogtak pezsgők, nem szálltak el a tűzijátékok (ok, volt valami arc aki ellőtte a vészrakétáját a hajóról, de ennyi) csak mi voltunk ott meg valami rossz szellemek, akik az éjjel valahogy a végére jártak az összes hajón lévő tartalék rumnak és sörnek is...

Még arra emlékszem, hogy elég népszerű lett a fedélzeten alvás, meg hogy Melinda, aki terhesen nem ivott, valami párhuzamos univerzumokról és alternatív valóságról beszélt valamit. :)

Reggel / délelőtt több arra járó dingiről is mosolygós arcok integettek felénk. :)