Sailing the Grenadines: the Caribbean 8.: Nyílt tengeren

Irány a nyílt víz.

Ma kihajóztunk, búcsút intettünk a Gyémánt Sziklának is, s teljes vitorlázattal elindultunk délnek Saint Lucia felé.

Először járunk a nyílt tengeren: amikor megszűnik a szigetek takarása, akkor az óceán felől érkező hullámok nyugodt időben is megnőhetnek akár két-három méteresre is.

Ezen ponton világossá vált mindenkinek, hogy miért mindig a szigetek nyugati oldalán hajózunk ill. kötünk ki, illetve miért nem megyünk el Barbadosig.

nyílt vizen előre...

Kb. 15-20 csomós negyedes, ill. feles szélben hajózunk olyan 5-6 csomós sebességgel délnek.

Csaba beállított minket (először engem, majd Ágit is) a kormány mögé: azon túl, hogy hatalmas élmény egy ekkora hajót irányon tartani, a legbiztosabb módja, hogy ne legyek rögtön tengeribeteg.

Nem kell kapkodni, csak finoman, mintha lovat mosnál, mondja Csabi :)

szereztem vitorlás UV pólót. Nem égtem le, cserébe mintha papagáj lettem volna... :)

Kristóf lelkesen beavatott a vitorlázás fortélyaiba. Itt szakértő módon a szelet figyeljük épp a bimini felett.

Mi az a bimini? Nyugi, én sem tudtam: árnyékoló vászontető féle. De ma olyanokat is tanultunk, hogy lazy jack. Nnna. :)

Lekopogom: eddig nincs bajom a tengeribetegséggel, s nem hagytam ki egyetlen étkezést sem! :)
Scopolamin rulez.

A helyi időjárásnak megfelelően gyakoriak a záporok. Eddig minden napra jutott 3-4 zápor, s egyik sem tartott 3 percnél tovább. Trópusok... Most is keresztezte egy ilyen az utunkat, de ügyesen kinavigáltuk, így csak a szele ért el minket.

S persze a környék nagy vitorlás paradicsom, sok szép hajót lehet látni errefelé.

egy fából épített kétárbócos "kalózhajó"

Lassan megérkezünk Saint Luciára.

Ez már egy másik állam, itt be kell jelentkezzünk (vámkezelés). Eddig francia felségjel alatt hajóztunk, most a bejelentkezés / vámvizsgálat után már Saint Lucia zászlaját fogjuk felkötni. (Update: aztán sosem váltottunk, maradtunk végül végig francia zászló alatt.)

Saint Lucián egy Soufriere nevű öbölbe / településre érkeztünk (de erről majd egy másik bejegyzésben)

előttünk az egyik Piton hegy...

S itt kell említést tenni a környéken oly népszerű "fogadó bizottságról". Utunk során aztán megtapasztaltuk, hogy a Grenadine szigeteken nincsenek kikötők, így jellemzően horgonyozni lehet, illetve bójához kötni. Minden öböl előtt jött valaki elénk, aki egyrészt segített a bójára állásban, másrészt intézte (gondolom jutalékért) a bójadíjak beszedését, ill. eladott ezt-azt, ha szükségünk volt rá. Általában vicces neveket választottak magunknak és csónakjuknak, így könnyű volt megjegyezni, hogy kivel egyeztettünk korábban.