Martinique szigetén:
A szigeten egy kerek napunk volt rá, hogy kicsit körbenézzünk és beköltözzünk a vitorlásunkra.
A térség a rumjairól híres, így leszerveztünk magunknak egy kocsit és célba vettük a Trois Riviéres rum lepárlót. Ez egy kiszuperált hely, már nem működik, viszont így nem kellett belépőt fizetni és a boltjukban mindenféle rumot lehetett kapni, pl. a Clément-et is, ami jobbnak bizonyult, mint a "Három Folyó".
 |
| Gépesített volt a termelés, még szélmalom is volt ott... |
S igen, elkészült az első csapatkép:
 |
| nagyon lelkesen, pedig akkor még... nem is tudtuk mi vár ránk :) |
Kisérőnk tolmácsolásában megtekintettük a cukornádast és a rumkészítés folyamatát, valamit bekóstoltunk pár felest, mielőtt bevásároltunk a helyi töményből, már csak, hogy szokjon még összébb a csapat. :)
 |
| Tekinthető az első manőveritalok egyikének, mert ezután ráfordultunk a kikötőre... :) |
Melinda jól tartotta magát. Várandósan vágott bele a kalandba, ő csak ezért nem iszik, de minden alkalommal beszámoltuk őket is... két fővel :)
S akkor tényleg ráfordultunk a kikötőre: irány Le Marin, ahol a Star Voyage nevű charter cég csak ránk vár, hogy beköltözzünk a hajóra, ami három hétig lesz az otthonunk és életünk. Mármint gondoltuk mi... A valóságban persze elküldtek, hogy majd ebéd után a kései délutáni órákban lesz esedékes, hogy berakjuk a cuccunkat, s a hivatalos átadás csak reggel. (Csabi próbálkozott olyanokkal, hogy addig hova tehetnénk le a cuccot, meg elmennénk vásárolni, de a csajszinak valami fixációs problémája volt, mert rendre csak az jött vissza, hogy a hajóra még nem lehet becuccolni...) Szóval miután a leányzó nem volt túl segítőkész, a csapat egyik fele cuccra vigyázott, míg a másik elköltött majd 1000 eurót kajára a közeli ábécében.
A beköltözés:
Hát erről készült külön egy kis videó összeállítás:
Video: Beköltözés
... amiben látható, hogy Kristóf - miután szó szerint kiitta a büféből az összes Duval-t - elmélyülten vigyáz a cuccokra, valamint milyen elképesztő logisztikai kihívás ennyi cuccost (csomagok + kaja) bevarázsolni a hajóba.
 |
Felvigyázók... Kristóf nem sokat aludt előző este (sem)
S ekkor még nem tudtuk, hogy a kóla nem fog elfogyni. Több sör kellett volna ehhez a klímához... |
Megjegyzés: ezen a klímán valahogy nem csúszik a kóla a rumhoz. A helyiek sem kólával tolják. Szóval ha rám hallgatsz: felejtsd el a rumos kólát.
Most egy kicsit előre szaladok: a beköltözés (ami másnap reggel zajlott le) persze egy hivatalos procedúra: egyrészt kapunk egy leltárt, amit Csabi és Kristóf (a két skipperünk) tételesen végigellenőrzött. Utána meg jött a charter-es szaki, aki rengeteg instrukcióval látott el minket. Nekem két perc alatt besokkalt az agyam, de Csabiék lelkesek voltak, mindent nyugtáztak és kipróbáltak.
 |
| Ez már másnap: emberünk lelkesen magyarázza a dinghy motor rejtelmeit |
De vissza az aznap délutánhoz: a becuccolás:
 |
| már a hajón a legénység... |
 |
| Csabi teszteli a fedélzeten alvást... menni fog az :) |
 |
| volt cucc bőven... |
 |
| Gábor első látásra nagy barátságba került a dinghy-vel... |
Miután a bevásárlás, beköltözés közepette az ebéd kimaradt, már nagyon éhes volt a csapat. Rumon és sörön kívül semmi nem volt bennünk. Így tehát a környék legjobbnak mondott éttermében, a Zanzibárban költöttük el a vacsoránkat. A konyha kíváló, az ételek isteniek voltak :) Óh be kár, hogy ide végül már nem tudtunk visszamenni sem másnap, sem utána...
 |
| minden étel csodás formában került a tányérra. Nyami! |
 |
| Ági jellemzően behúzza a legegzotikusabb kajákat: a tengeri sün krémét fotózza... |
S nagyon jó volt látni, hogy a csapat alapvetően szeret enni, inni és aludni (van aki fogások között is tud szunnyantani egyet). S mindegy, hogy ki hogyan éli meg a (másik) kajáját, mindenki isteni ételeket fogyasztott...
 |
| desszertre várva... |
S ezután irány a hajó... Az első éjszakánkat töltöttük el együtt a kikötőben lévő hajónkon :)
Szokni kellett, hogy nincs túl sok hely. Az alvókabinban meg pláne. S ott is ketten kell osztozni rajta. Mikor Csabi elmondta, hogy senki cuccát nem akarja látni az alvókabinokon kívül (sem a szalonban, sem a fedélzeten), akkor már láttam, hogy ennek fele se tréfa. Így történt, hogy a cucc 90%-a maradt a táskában, ami szerencsére befért az ágy alá. Most már elmondhatom, hogy ezután három hétig egy három aktatáskányi polcon éltem a gardrób életemet...
Fotók:
Album: Martinique - rum és beköltözés a hajóra
A beköltözésről készült egy külön kisfilm is:
Video: Beköltözés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése