Sailing the Grenadines: the Caribbean 8.: Martinique

Martiniquera éjjel érkeztünk.

A lelkesedésünk és a páratartalom is a maximumon. Szállásadónk jött értünk a reptérre, kis kavarral de végül elértük a házat.

Egy gyors halvacsorát is összeütöttek, s az elmaradhatatlan rum koktél mellé ittuk a sört. (A rum hazájába érkeztünk, még a repülőn is rum koktélt kaptunk.)

Nem volt gond az alvással. Egy szempillantás alatt átálltunk. Hurrá!
Jetleg... Ha kimarad két éjszaka (az egyik tízezer méteren), akkor simán megy az elalvás, mindegy mennyi otthon az idő.

Az este és az éjszaka hőse mindenképpen Kristóf: becsülettel betolta az összes megmaradt halat, kolbászt, s ami a tányérokon maradt, majd egy órácska szundi után a kanapén végigdolgozta az egész éjszakát... Huh.

Kristóf rákészül az éjszakai melóra... (Amikor dolgozott... na arról nem készült kép.)

Na ez még a halvacsora.

s Csabi már bűvöli és mutatja a mi merre hogyan lesz...

Reggel: 6.15, ébredek. Mindenki alszik (kivéve Kristóf, aki bőszen nyomja a gépet a teraszon).

Már ismertek: kiokumuláltam, hogy egy vitorlásról reggelente nem fogok száraz lábbal partra érni, így talán a mai az utolsó alkalom a futásra. Futócucc elő, s hajrá... Hááát. Hideg nem volt. Kívül-belül eláztam (két zivatar, szivárvány...)

A környék: erősen tagolt, meredek oldalak és völgyek mindenfelé. Banán ültetvények és trópusi sűrű vegetáció. Kicsit furcsán néztek rám, de jó volt találkozni a reggeli álmos helyiekkel. Főként kreol feketék vannak. Iskolabusz, autó roncsok és útmunkások.